Vigh Noémi: Mit csináljak a gyerekkel, hogy ne kütyüzzön?

Erre a sokszor nehéz kérdésre a választ már a benne szereplő szavak nyelvtani szerkezete is magában hordozza. A -val, -vel a magyarban ún. társ- és eszközhatározó rag, és a megoldás is abban fog rejleni, ha a gyerekemet nem eszköznek tekintem, amivel meg kell oldanom egy feladatot, hanem társnak, aki egészen sokáig repes az örömtől, ha velem, a szülőjével együtt csinálhat valamit.
Legegyszerűbb esetként tudom azt a példát felhozni, amikor ahelyett hogy azt mondanám “Kapcsold ki, és menj játszani!”, hatékonyabb a “Gyere, játsszunk valamit! “ mondat. A gyermek mentális, lelki és fizikai fejlődésének a szülővel közös játék, de valójában bármilyen közös tevékenység kulcsfontosságú része.
Természetesen legtöbbünk élete nem olyan, hogy egy hétköznap estét végigjátszhatunk, mesélhetünk, sétálhatunk. Szerencsére a közhiedelemmel ellentétben azonban a legtöbb gyerek – főleg még kisebb korában – mindenféle házimunkába, egyéb feladatba nagyon jól bevonható. Ehhez a szülőtől türelemre és odafigyelésre van szükség, hogy a még lelkes gyereket segítse, kísérje és ne csak utasítsa. Mégis érdemes belevágni, mert a közös felelősségvállalás, a felnőtt tevékenységek gyakorlása évszázadok óta a növekedésnek fontos és szükséges eleme.
A helyzet sok- sok esetben tűnik bonyolultabbnak ennél. Előfordul, hogy már kialakult a gyerekben a hozzászokás a képernyőhöz kötött, könnyen fogyasztható szórakozási formákhoz. Ebben az esetben türelmes és következetes határok kialakításán és átnevelésen keresztül lehet a mindenki számára gyümölcsöző közös tevékenységek irányába fordulni.
Kamaszodó gyermekeinkkel talán a legnehezebb közösködni. Tapasztalatom szerint azonban egy-egy partneri, őszinte, őszintén érdeklődő beszélgetésre; kihívást, igazi felelősséget jelentő feladatra ők is nyitottak szoktak lenni. Amíg mesélünk magunkról, meghallgatjuk, hogy őt mi foglalkoztatja, miközben tényleg ő főzheti saját szakállára a levest. Ez a legtöbb esetben neki is értékesebb lehet, mint youtube sztárokkal pótolni a számára olyan értékes beszélgetéseket. A kamaszok persze a legnehezebben befogható korosztály, de őket is ésszerű, következetes keretekkel, számukra valós kihívást és motivációt jelentő tevékenységekkel kell segítenünk addig, hogy felnőttként tudatosan használják a digitális eszközöket.
Az a gyanúm, hogy ez mind szépnek és jónak hangzik, de Önök közül sokaknak nincs energiája, lehetősége, ideje még az egyéb teendők mellett a gyerekekkel ilyen figyelmesnek és türelmesnek lenni. Értem. Ennek ellenére kérem Önöket, hogy tegyenek önmagukért és a gyermekeikért, keressenek időt a kikapcsolódásra, pihenésre, és törődéssel, figyelemmel, türelemmel, szeretettel neveljék őket, mert megéri.